"Határtalanul"

Május 4-10-ig Erdélyben járt a 7. évfolyam.
Az élmény beszámolók ezután következnek.

Mi hetedikesek a május 4-től 10-ig héten Erdélyben jártunk. A „Határtalanul” projektben vettünk részt.

Már előre készültünk, ajándékokat készítettünk, előadásokat hallgattunk. Nagy izgalommal indultunk, mert sokan nem voltak még ilyen távol az otthonuktól. Igazgató néni, Marcsi néni, Márti néni és Imre bácsi volt velünk.

Szállásunk Baróton volt, az Önkormányzatunk panziójában. Biztosan tudjátok, hogy Barót Dabas testvérvárosa. Igazán magyar település. Az ottani emberekből is sokan jártak már a mi városunkban. Pl. most március 15-én az ő énekkaruk énekelt a városi ünnepségen.

Minden nap nagyon sok, érdekes programunk volt, lehetetlen lenne egyszerre elmondani. Találkoztunk az ottani iskolásokkal, tanárokkal, egyszerű emberekkel. Nagyon meglepődtünk, hogy tőlünk ilyen távol, ennyi magyar ember él, és a történelmünk is közös. Sajnos csak 1920-ig, mert a trianoni döntés eltávolított egymástól.

Nagy szeretettel fogadtak, barátságok szövődtek. Megismerkedtünk az erdélyi konyhával, amely számunkra egy kicsit ismeretlen volt, de ugyanakkor finom volt. Kedvesek voltak a szállásadók.

Voltunk iskolai órákon is.

Talán szigorúbbak a tanáraik. 4 nyelven (magyar, román, angol, olasz) tanulnak, 8. osztályban +1 nyelvet (latin). Délután fél 3 óra körül fejeződik be náluk a tanítás. Nincsen menza, azt esznek az iskolában, amit visznek otthonról. Nem könyöröghetnek a tanáraiknak, hogy maradjon el a dolgozat. Pl. nem hivatkozhattak ránk, hogy azért nem tanultak, mert mivelünk voltak elfoglalva.

Sofőrjeink türelmesek voltak hozzánk, és biztonságban elvittek minden megtervezett útra. Nagyon nehéz volt a búcsúzás. Sokan sírtak az elváláskor.

 

Dabas. 2014. május 11.